Level: 1

Életre kelt játék

*Trinh POV*

- Trinh! Trinh –ugrál körbe az öcsém, Bao.
- Miaz? –fordulok meg és látom, hogy a fülesem szorongatja.
- Találtam egy játékot! Meg tudnád nekem kicsit buherálni, hogy jobb legyen? Kérleeeek –nyafog Bao.
- Megnézem először, mit találtál, aztán utána meglátom mit tehetek –borzolom össze öcsi haját, majd a szobámba megyünk.
Felmászik a fekete bőr íróasztali székemre, én pedig a szék mögé állok, és a szék háttámlájára tehénkedek. Bao beírja a játék weboldalának címét, majd előugrik az oldal.
„Horror City. Az egyetlen játék, amitől nem alszol el este. Próbáld ki ha mered!”
Már csak az első mondat után eldöntöttem, hogy márpedig Bao nem játszhat ezzel. 18 éven aluiak nem is játszhatnak vele. Bao csillogó tekintettel néz fel rám, és vár, hogy mit fogok mondani. Olyan aranyos, és úgy szeretem. A legjobbat akartam neki mindig is, megfogadtam anyunak, hogy vigyázok az öcsémre.
- Bao, figyelj –fordítom magam felé a széket, majd leguggolok Bao elé –, mindig is jót akartam neked. De ez a játék nagyon veszélyes lehet, és nem akarom, hogy bármi bajod essen –teszem kezeim a térdeire.
- De ez csak egy játék –akadékoskodik Bao.
- Nem lehet sosem tudni. Megnézted elem a Kör filmet is, és 2 napig nem aludtál –mosolyodom el.
- Jó. Értem. Szeretlek –öleli át nyakam, majd kimegy.
Elmosolyodom, majd leülök a gépem elé. A fülhallgatóm bedugom a gépházba, majd felteszem a hangot kiadó masinát a fejemre, és lehalkítom. Elkezdek kutatni az oldalon. Vérfarkasok, vámpírok, zombik. Minden ami egy igazi horror játékhoz kell. A kamerát elővéve akarok egy képet csinálni. A kamerán pirosan kezd el villogni a lámpa, majd hirtelen minden elsötétül.

Szemeimet kinyitva egy ismeretlen szobába találom magam. Fogalmam nincs, hogy hol vagyok, és azt sem tudom, hogy hogyan kerültem ide. Felülök az ágyon, és két vörös szempárral találom szembe magam. Felsikoltok, és az ajtó felé rohanok, majd ahogy kiesek az ajtón, egy vörös szőnyeggel borított folyosóra érek. Szívem a tokromban dobog, és a lábaim remegnek. Hol vagyok? Hogy kerültem ide?
A folyosón elindulok remegő lábakkal. A szőnyeg tiszta, élénk vörös. A vajszínű falon régi festmények különböző szörnyekről. Elbambulok egy vámpír festménynél. Annyira jól meg van formálva, hogy szinte hihetetlen. Hirtelen egy kezet érzek meg a vállamon, és a lehető összes izmom összerándul majd egy nagy sikolyban adom a támadóm tudtára, hogy a frászt hozta rám.
Hirtelen maga felé fordít az illető, és számra teszi a kezét.
- Még egy nyikkanás és a torkod elvágom. –sziszegi nekem, én pedig nagy szemekkel pislogok a fekete hajú lányra.
Szemeiben minden látható. Védelmezés, szeszély, akarat. Uralkodó egy típus meg kell hagyni. Bólintok, és nagyot sóhajt. Ajkai teltek, arca gyönyörű. Haja ápolt, s a folyosón a gyertyák fénye megcsillan rajta.
- Elengedlek, ha megígéred, hogy nem fogsz többet sikoltani. –néz rám szúrós szemekkel. Bólintok, majd kezét leveszi a számról. –Hogy kerültél ide? –teszi fel a számomra is megválaszolhatatlan kérdést.
- Fogalmam sincs. Na és Te? –nézek rá.
- Nem tudom. 2 perce érkeztem. –grimasz.
- Akkor örvendek, mert én is új vagyok. –gúnyolódom.
- Kösz. –ismét egy grimasz.
- Valahogy ki kell innen jutnunk. –dőlök a falnak.
- Nem mondod! –gúnyolódik. Visszakaptam.
- Jó, persze. Vágj csak vissza. –gondolkodom megint hangosan.
A folyosó végére megyek, ahol elágazás van. A gyertyák fénye sorra gyúl ki ahogy a folyosón végignézek.
- Te meg most mi a szöszt művelsz? –néz rám karba tett kezekkel a lány.
- Ki akarok jutni. –indulok el először jobbra majd balra.
- Akkor gyere balra. Ott lesz a kijárat. –mosolyog a lány.
- A neved sem tudom, hogy bízzak benned? –pillantok rá.
- ZhiYue. –mosolyog.
- Trinh. –biccentek.
- Te nem vagy koreai. –szűkíti össze szemeit.
- Vietnámi vagyok, de itt tanulok. Te meg kínai vagy. –mosolyodom el.
- Honnan tudod?
- Sugárzik rólad. És a beszéd stílusodból is kivehető. Az egyik osztálytársam is…-kezdem el a mondandóm, de félbe szakít.
- Jójó, nem kell életrajz. Gyere balra ott kijutunk. –mosolyog és elindul.
Az ellenkező irányból sikítást hallunk. Elmosolyodom, és elindulok arra. Nem érdekel, hogy mit akar. Nagyon is uralkodó típus. Ezt ki nem állhatom. A hang felé megyek, és egy szoba ajtaja előtt megállok. Hirtelen vágódik ki az ajtaja, én pedig hanyatt esem.
- Ember! Ember! Srácok egy ember! –pattog körbe egy fekete hajú fiú.
Csillagok körbe-körbe járnak, és alig látok. Hirtelen állít fel valaki, és lábaimon alig tudom magam megtartani.
- Szia. Hahó! Látsz? –integet valaki a szemeim előtt.
Heves pislogás után egy aranyos fiúarc formálódik ki, és aprót bólintok. Hirtelen megjelenik ZhiYue aki karjaiba zár.
- Elvagytok? –néz a fiúkra én pedig bújok hozzá. Trinh, Te beteg vagy?-Kiabál velem a tudatalattim.
- El. De Ti hogy kerültök ide? –kérdezi a nagyon félelmetes srác akinek érdekes a hajszíne.
- Na látod ezt mi is szeretnénk tudni. –mosolyodik el gúnyosan Yue.
- Ti is rámentetek a Horror City-re? –pillant ránk egy elálló fülű srác.
- Igen. –bólintunk egyszerre Yue-vel.
- Akkor sorstársak vagytok –ragyog fel a szeme.
- Hogy lehet ilyennek örülni istenem –döntöm fejem Yue vállának.
- Túl gyökér, hagyjad. –legyint a törpe.
- Mondja ezt a kerti törpe. –nevetek fel.
- Ez a játék nagyon veszélyes lehet. –remeg az alacsony növésű.
- Életkel egy játék? Jaj ugyan már! Lehet csak pár fiatal szórakozik. –nevet fel Yue. –Ilyen nincsen. Nem létezik, hogy egy játék csapdába ejt. –mosolyog Yue.
- És akkor miért vagyunk itt? Miért akart lemészárolni egy esküvői ruhába öltözött nő? –kiabál a nagyon rémisztő srác.
Én csak csendben hallgatom Őket, és mindig arra pillantok aki éppen a hangszálát tartja karban. Tekintetem egy srácéval fonódik össze. Szemei ragyognak, és az ajkai csodálatosak. Trinh, nem lehetsz szerelmes! Meg vagy húzatva? Mert szerintem igen! –ugat le a tudatalattim, és be kell lássa igaza van.
- Ki kell innen jutnunk…-túr a hajába szexin a másik srác.
- Nem mondod. –nevet fel Yue. –Menjünk végig a folyosón. És majd meglátjuk. –von vállat.
- Legyen szerencsénk. –remeg a törpe.
- Ha már együtt vagyunk, akkor megtudhatnánk a neveitek? –nézek rájuk.
A fiúk sorra bemutatkoztak. Nekem valahogy Jungkook nagyon ellenszenves. Nem tudom miért, de Ő más. Jin pedig, ahw. Álompasi. Hoseok kiköpött idóta. Jimin fél a legjobban. TaeTae  a lehető leghülyébb és szerintem az IQ szintje elég alacsony. RapMonster inkább Yue-t kerülgeti, de leütöm.  Suga pedig csak úgy van.
Yue nem igazán barátkozik velük, de velem sem. Én meg csak így sodródom az árral. Nem tudom mi vár ránk. Nem tudom, hogyan juthatunk ki. Elveszett vagyok.
 A folyosón megindulunk, és NamJoon megy elől. A másik uralkodás mániás. Én scak csendben kullogok hátul. Nem akarok hozzászólni senkihez. Hirtelen egy kar fonódik a derekamra. Felpillantok és Jungkook az. Hát persze Trinh! megint a szerencséd seggbe rúg! –nevet ki a tudatalattim.
- Nem lesz semmi baj. Kijutunk innen. –bíztató mosolya megnyugtatna, ha tudnám, hogy igaz.
Fogalmam sincs, hogy mi vár ránk. Nem tudom mi lesz a jövőben. Ez bosszant a legjobban. Nem tudom mi lesz velünk.

Bevezető

Horror City.
Az egyetlen játék eddig ahonnan eddig csak holtan "jöttek ki" játékosok. Azt sem tudni ki készítette, de büdös jó a grafikája! Olyan félelmetes helyekre kalauzol el ez a játék ahova soha nem szeretnél visszatérni! Szellemek, vérfarkasok, lidércek, fúriák, vámpírok és számtalan "ember irtásra"kitalált szereplő nehezíti meg a játékosok dolgát akikkel puszta kézzel, vagy éppen a talált tárgyakkal kell végezniük a bátor jelentkezőknek. Ezt az internetes játékot találja meg az egyik kotnyeles tinédzser aki az internetes barátainak - és pár élőnek is - elmeséli mit talált és, hogy próbálják ki. És a legmerészebb rémálmukat is megidéző játék, hogy okozza pár játékos halálát? És hogy kerülnek ki élve a többiek? És mi történik azután a készítővel, hogy páran megússzák halál nélkül a játékát? Hát persze, hogy mérges lesz! És mit fog ezután csinálni? ....Azt a történetből megtudjátok!